A világ körülöttünk 1. - Happy Halloween

Nekünk itt, Szilicén egy áldás, hogy a világ olyan kis csücskében lakunk, mely lélegzetelállítóan szép, csendes, tiszta. De ez nem azt jelenti, hogy nem tekintünk ki a tágabb világba is, ahol az emberek másféle nyelvet beszélnek, más szokásokhoz ragaszkodnak. Ezúttal Amerikába "utaztunk", s megismerkedtünk a sokat emlegetett, nagyon izgalmasnak hangzó - bár a mi világunktól kicsit távol álló Halloweennel. És miért éppen ez a szokás lett az első? Nem, nem azért, mert mostanában ez mindenütt divatos. Nem azért, mert utánozni akarunk bárkit is. Hanem azért, mert Amerikából érkező tanító nénink, Naomi, nagy örömmel hozta elénk a hazájában élő, vidám, bár kicsit félelmetes szokást. Reggel még egy kicsit sötét volt, mikor megérkeztünk az iskolába. Máris megdobbant a szívünk, ugyanis az ajtóban fogadott az új tanító néni, ki nem hagyta szó nélkül érkezésünket. Az osztályunkba lépve pedig átfutott rajtunk a borzongás. Egerek, denevérek, kezek, varázslós sapkák, gyertyák, koponyák fogadtak bennünket, és persze a Happy Halloween felirat. A tanító néni előadásából megtudtuk, hogy mi a lényege ennek a fura "ünnepnek". Aztán megtanultuk angolul az ehhez kőtődő szavakat, kifejezéseket. És akkor kezdődött az igazi party. Játszottunk, kísérleteztünk, sőt "varázsoltunk", festettünk, rajzoltunk, futottunk, dobtunk, tekéztünk. S ha már Halloween és csontváz, akkor adta magát a lehetőség, hogy megtanujuk az emberi test támasztórendszerének részeit, s össze is raktuk papírból-majdnem életnagyságban. A tanító néni segítségével kifaragtunk egy szép nagy tököt, de a nap fénypontja a "Csokit vagy csalunk?" kérdésre érkező "Csokit!" válasz volt. Boldogan szorongattuk a furcsa formájú édességet, amit nem volt szívünk azonnal megenni.

Nagyon érdekes volt felfedezni Amerika egy kis részletét. Vajon legközelebb merre utazunk? Kíváncsian várjuk.